A kameratechnika, ami új szintre emeli az ifjúsági sorozatokat

A közelmúltban a Netflix népszerű sorozata, az „Adolescence” világszerte nagy figyelmet kapott, hiszen az első hónapban több mint 120 millió nézőt vonzott. A sorozat egyik legmeghatározóbb jelenete, amelyben a rendőrség berúgja az ajtót, és egy fiút letartóztatnak, nem csupán izgalmas, hanem technológiai szempontból is forradalmi. A forgatás során a rendezők úgy döntöttek, hogy minden epizódot egyetlen felvételben rögzítenek, ami egy „oner” néven ismert technikát jelent. Ezek a hosszan tartó felvételek lehetővé teszik, hogy a kamera folyamatosan kövesse a karaktereket, miközben a történések egyre feszültebbé válnak.

A sorozat operatőre, Matthew Lewis, egy nemrégiben készült interjúban kifejtette, hogy az ilyen típusú forgatás öt évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. A modernebb, könnyű és önstabilizáló kamerák megjelenése alapvetően megváltoztatta a filmes ipart. A DJI Ronin 4D nevű kamera, amelyet a forgatáshoz használtak, számos beépített érzékelővel rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a mozgás kompenzálását, így a felvételek simák és stabilak maradnak, még a legdramatikusabb körülmények között is. A sorozat második epizódjának végén a kamera egy autóból a közútra, majd a közeli utcák fölé emelkedik, és végül a földszintre tér vissza, mindezt gyakorlatilag észrevétlenül.

Tim Palmer, a Boston Egyetem filmes professzora, aki több mint két évtizede dolgozik a területen, szintén elismerte a technológiai fejlődés hatását. Emlékeztetett arra, hogy 2014-ben egy kórházi drámán, a „Critical”-on dolgozott, amely hosszú felvételeket igényelt a zsúfolt kórházi folyosókon. Akkoriban a kamerák irányítása még nem volt elég precíz ahhoz, hogy a forgatások dinamikusak legyenek. A stabilizáló berendezések, amelyek évek óta elérhetők, mostanáig nem voltak olyan kifinomultak, hogy valóban képesek legyenek a mozgás követésére és a felvételek távoli irányítására.

A „oner” technika nem újkeletű a filmművészetben, hiszen már évtizedek óta léteznek olyan filmek, amelyek hosszú, egységes felvételeket tartalmaznak. Például a 2015-ös „Victoria” című film, amelynek alkotói azt állítják, hogy a teljes, kétórás és húsz perces alkotás egyetlen felvételben készült. Sturla Brandth Grøvlen operatőr hangsúlyozta, hogy a filmje valóban nem tartalmaz vágásokat, és az enyhén remegő képek szándékosak voltak, mivel a rendező olyan hatást szeretett volna elérni, amely emlékezteti a nézőket a háborús övezetekben készült híradásokra.

A modern kamerák, mint amilyen a Ronin 4D, sokkal könnyebbek és ergonomikusabbak, ami drámai hatással lehet a filmes és televíziós tartalmak minőségére. Barry Griffin, a Canon egyik vezetője, megjegyezte, hogy a könnyű Cinema EOS modellek iránti kereslet folyamatosan nő, mivel a filmesek egyre nagyobb szabadságot keresnek a forgatás során, vagy élő közvetítésekhez keresnek megoldásokat. Booker T. Mattison, a Georgiai Egyetem filmes oktatója, hangsúlyozta, hogy a kamerának a néző szemszögét megjelenítő képessége jelentősen javíthatja a történetmesélést.

Bár a „oner” felvételek iránti lelkesedés sok filmes szakembert vonz, fontos, hogy a jó történetmesélés ne szenvedjen a technikai újítások miatt. Carey Duffy, a Cooke Optics termékélményének igazgatója figyelmeztetett arra, hogy a hosszú felvételek iránti vonzalom könnyen giccses megoldássá válhat, ha a történet helyett a technikai bravúrokra helyezik a hangsúlyt. Palmer professzor is megjegyezte, hogy bár a technológia fejlődése izgalmas, a nézőket végső soron a jó tartalom vonzza, nem csupán a technikai újítások.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c62g6vdl3vqo