Mansukh Prajapati gyermekkorát a nyugat-indiai Morbi városában töltötte, ahol a nap hajnalán kezdődtek a mindennapjai. A családi vállalkozásukhoz szükséges agyagot gyűjteni indult, ami hat mérföldes gyaloglást jelentett. „Apám fazekas volt” – emlékszik vissza. Gyakran felébredt apja fazekas korongjának ritmusos zúgására. „Anyám és én reggel négykor keltünk, és minden nap kilométereket gyalogoltunk az agyagért.” Az agyagedények, amelyek víz tárolására szolgáltak, az 1970-es években gyakoriak voltak az indiai háztartásokban. Azonban a fazekaskodásból származó jövedelem szegényes volt, és a szakma társadalmi megbecsültsége is alacsony volt. „Senki sem akarta, hogy a lánya fazekas családba menjen hozzá” – mondja Prajapati. „Azt féltették, hogy végtelen munkával fogják terhelni őt.” A 31 éves Prajapati életében egy természeti…