Óriás tintahal felvétele az óceán mélyén első alkalommal

A kolosszális tintahal, a tengeri élővilág egyik leglenyűgözőbb képviselője, először került rögzítésre természetes élőhelyén, mivel a fajt először 100 évvel ezelőtt fedezték fel. A 30 centiméter hosszú fiatal példányt a Dél-Sandwich-szigetek közelében, 600 méter mélységben filmezték le. Ezt a különleges felvételt egy tudósokból álló csapat készítette, akiket az Essexi Egyetem vezetett, és akik márciusban indultak el egy 35 napos kutatóexpedícióra, hogy új tengeri életformákat találjanak.

A kolosszális tintahal a világ legnehezebb gerinctelen állata, amely akár 7 méter hosszúra és 500 kilogramm súlyúra is megnőhet. Ez a lenyűgöző mollusz a felfedezés 100. évfordulóján került a kamerák kereszttüzébe. A Schmidt Ocean Institute Falkor (too) nevű hajóján a legénység egy távirányítású járművet használt a tintahal megfigyelésére. Dr. Michelle Taylor, az Essexi Egyetem vezető tudósa elmondta, hogy a csapat kezdetben nem volt biztos abban, hogy pontosan mit filmeznek, de a tintahal szépsége és szokatlansága miatt úgy döntöttek, hogy rögzítik a látványt.

A felvételt később Dr. Kat Bolstad hitelesítette, aki megjegyezte, hogy korábbi tintahal találkozások során a legtöbb esetben csak a bálnák és tengeri madarak gyomrában talált maradványok formájában találkoztak ezzel a fajtával. „Izgalmas látni az első in situ felvételt egy fiatal kolosszális tintahalként, és alázatos érzés, hogy nem is tudják, hogy az emberek léteznek” – mondta Bolstad. A kolosszális tintahal életciklusáról még nagyon keveset tudunk, de az fiatal példányok átlátszó megjelenése később eltűnik. A faj egyik jellegzetessége, hogy a nyolc karjuk közepén kampók találhatók.

Felnőtt kolosszális tintahalakat eddig már rögzítettek halászok által, de élve még soha nem látták őket ilyen mélységben. A Természettudományi Múzeum szakértői azt állítják, hogy nehéz megbecsülni a kolosszális tintahalak globális populációját, mivel a megfigyelések hiánya miatt „még ma is ez a hatalmas gerinctelen állat a legenda és a valóság határvonalán áll”. A tudósok januárban egy újabb felfedezést is tettek, amikor először filmeztek le egy gleccsertükröző tintahalat. Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Ocean Institute ügyvezető igazgatója elmondta, hogy „két különböző tintahal első megfigyelése egymás után lenyűgöző, és azt mutatja, hogy mennyire keveset láttunk a déli óceán csodálatos lakóiról”. „Ezek a felejthetetlen pillanatok emlékeztetnek minket arra, hogy az óceán tele van még felfedezésre váró titkokkal.”

A kutatás során a csapat tapasztalatait és a tengeri ökoszisztéma védelmét is igyekeznek hangsúlyozni. Az Essexi Egyetem célja, hogy az AI forradalom élvonalában álljon, és hozzájáruljon a tengeri élőhelyek megóvásához. A Chichester és Camber Sands közötti tengeri környezet javítása érdekében indított kezdeményezés keretében a sandeel, amely létfontosságú táplálékforrása a brit partvidéken élő tengeri madaraknak, kiemelt szerepet kap. A Convex Seascape Survey projekt keretében a kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy az atlanti tőkehal, mint sok más halfaj, túlhorgászás áldozatává vált. A halak visszaengedésével a tudósok célja, hogy növeljék a tengeri élet iránti tudatosságot és védjék a környezetet.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c99pg13yv32o