
Kísérlet a tengeri szén-dioxid eltávolítására az Egyesült Királyságban kezdődik
Egy forradalmi projekt indult el az angliai déli partvidéken, amelynek célja a szén-dioxid (CO2) kiemelése a tengervízből. A SeaCURE nevű kísérleti programot az Egyesült Királyság kormánya finanszírozza, részeként annak a törekvésnek, hogy új technológiákat találjanak a klímaváltozás elleni harcban. A klímatudósok széles körben egyetértenek abban, hogy a legfontosabb feladat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, amely a globális felmelegedés fő okozója. Ugyanakkor sok tudós úgy véli, hogy a megoldás része lesz a már kibocsátott üvegházhatású gázok megkötése is.
A szén-dioxid megkötésére irányuló projektek általában vagy a kibocsátás forrásánál történnek, vagy a levegőből vonják ki a gázokat. A SeaCURE érdekessége abban rejlik, hogy azt teszteli, vajon hatékonyabb lenne-e a klímaváltozást okozó szén-dioxidot a tengervízből eltávolítani, mivel a vízben jóval nagyobb koncentrációban jelenik meg, mint a levegőben. A projekt bejáratához a Weymouth Sealife Centre mögött kell elhaladni, ahol egy figyelmeztető tábla is található, amely a moray angolnák harapására figyelmeztet. Ennek oka, hogy ez a forradalmi projekt itt kapott helyet: egy cső kígyózik a köves tengerpart alatt, és a La Manche csatornába jut, miközben tengervizet szív fel és hoz partra.
A projekt célja annak kiderítése, hogy a tengervíz szén-dioxid eltávolítása költséghatékony módja lehet-e a légkörben lévő klímaváltozást okozó gáz csökkentésének. A SeaCURE a tengervizet feldolgozza, hogy eltávolítsa a szén-dioxidot, mielőtt azt visszapumpálná a tengerbe, ahol a víz újra CO2-t szív magába. A projekt során a tengervizet először savasabbá teszik, ami elősegíti, hogy a vízben oldott szén-dioxid gáz halmazállapotba kerüljön, majd a légkörbe kerüljön. Tom Bell professzor, a Plymouth Marine Laboratory munkatársa, a projekt vezetője, mosollyal az arcán mutatja be a folyamatot. Elmondja, hogy a „tengervíz eltávolító” egy nagy rozsdamentes acél tartály, amely maximalizálja a savas tengervíz és a levegő közötti érintkezést.
A szén-dioxid, amely a levegőbe kerül, egy szívóberendezéssel el van távolítva, majd koncentrálva van, hogy tárolásra készen álljon. A kevés szén-dioxidot tartalmazó tengervizet ezután alkáli anyaggal kezelik, hogy semlegesítsék a hozzáadott savat, mielőtt visszapumpálnák a tengerbe. Amint ez a víz visszakerül a tengerbe, azonnal újra elkezd CO2-t elnyelni a légkörből, hozzájárulva ezzel a szén-dioxid mennyiségének csökkentéséhez. Jelenleg ez a kísérleti projekt évente legfeljebb 100 tonna szén-dioxidot távolít el, ami kevesebb, mint amit egy kereskedelmi repülőgép kibocsát az Atlanti-óceán átszelésekor. Az óceánok mérete alapján azonban a SeaCURE mögött álló szakemberek úgy vélik, hogy a projektnek van potenciálja.
A SeaCURE projekt célja, hogy évente akár 14 milliárd tonna CO2-t távolítson el, ha a világ tengerének 1%-át feldolgoznák. Ehhez azonban a teljes folyamatot megújuló energiával kellene működtetni, például úszó napelemek segítségével a tengeren. Dr. Oliver Geden, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület tagja, hangsúlyozza, hogy a szén-dioxid eltávolítása szükséges ahhoz, hogy elérjük a nettó nulla kibocsátást, amely elengedhetetlen a további felmelegedés megállításához. A SeaCURE projekthez a brit kormány 3 millió font támogatást biztosított, és ez az egyik a 15 támogatott kísérleti projekt közül az Egyesült Királyságban, amelyek célja a szén-dioxid megkötésére és tárolására szolgáló technológiák fejlesztése.
A projekt környezeti hatásait is vizsgálják, hiszen a nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú víz jövőbeli hatásait nem lehet figyelmen kívül hagyni. Guy Hooper, az Exeteri Egyetem PhD hallgatója, aki a projekt lehetséges hatásait kutatja, már laboratóriumi körülmények között tesztelte a tengeri élőlények reakcióját az alacsony szén-dioxid tartalmú vízre. Az elsődleges megfigyelések azt mutatják, hogy a tengeri organizmusok, mint például a fitoplankton és a kagylók, a szén-dioxidot használják fel bizonyos életfolyamatokhoz, így a vízösszetétel megváltozása hatással lehet a tengeri ökoszisztémákra. Az ilyen irányú kutatások segíthetnek megérteni, hogy miként lehet a projekt környezeti hatásait minimalizálni, és milyen lépéseket kell tenni a potenciálisan káros következmények elkerülése érdekében.

