Fedezd fel az Északi-sark titkos archívumát, ahol a művészetek kincsei rejtőznek

Magasan az Északi-sarkkör felett található Svalbard szigetcsoport, amely Norvégia szárazföldje és az Északi-sark között helyezkedik el. A zord, hegyvidéki táj, valamint a távoli fekvés jellemzi, ahol több száz jegesmedve él, és csupán néhány ritka település található. Az egyik ilyen település Longyearbyen, a világ legészakibb városa, amely a sarkvidéki táj szépségében gyönyörködik. A település közelében, egy bezárt szénbányában található az Északi-sark Világarchívuma (AWA), amely egy földalatti adatgyűjtő hely. Az itt tárolt adatokat filmre rögzítik, és a tervek szerint akár több száz évig megőrzik.

Rune Bjerkestrand, az AWA alapítója, elmondta, hogy az archívum célja, hogy biztosítsa az információk túlélését a technológiai elavulás, az idő és az öregedés ellen. Bjerkestrand vezetésével beléptünk a sötét alagútba, ahol régi síneken haladtunk 300 méterre a hegy belsejébe, míg elértük az archívum fémajtaját. Amikor beléptünk a tárhelybe, egy konténer állt előttünk, amely tele volt ezüst csomagokkal, mindegyikben filmtekercsek találhatók, amelyek az adatokat tárolják. Bjerkestrand szerint ez egy hatalmas örökség, tele emlékekkel, amelyek között digitális műalkotások, irodalmi művek, zene, filmek és még sok más megtalálható.

Az archívum nyolc évvel ezelőtt indult el, és azóta több mint 100 betét érkezett különböző intézményektől, cégektől és magánszemélyektől több mint 30 országból. Az archívumban található digitális műtárgyak között szerepel a Tádzs Mahal 3D-s szkennelése és modelljei, a Vatikáni Könyvtár ősi kéziratainak töredékei, valamint a Földről készült műholdas megfigyelések. A norvég művész, Edvard Munch híres festménye, a Sikoly is helyet kapott az archívumban.

Az AWA kereskedelmi alapú működése a norvég adatmegőrző cég, a Piql technológiáján alapul, amelynek Bjerkestrand szintén vezetője. Az archívum kialakításának ötlete a közeli Globális Magbankból származik, amely egy olyan hely, ahol a növények visszanyerhetők természeti katasztrófák vagy emberi beavatkozások után. Bjerkestrand hangsúlyozta, hogy Svalbard ideális hely az adatmegőrző létesítmények számára, mivel távol esik a háborúktól, válságoktól és természeti katasztrófáktól.

A föld alatt sötét, száraz és hűvös van, a hőmérséklet egész évben fagypont alatt marad, ami ideális körülményeket biztosít a filmek biztonságos tárolásához. Bjerkestrand szerint még akkor is, ha a globális felmelegedés következtében a vastag sarki permafroszt elolvad, az archívum ellenálló képessége elegendő ahhoz, hogy megőrizze a benne tárolt anyagokat. A kamra hátsó részében egy újabb nagy fémdoboz található, amely a GitHub Kódarchívumát tartalmazza. A szoftverfejlesztő itt több száz filmtekercsen tárolta az open-source kódokat, amelyek a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapkövei.

Kyle Daigle, a GitHub ügyvezető igazgatója elmondta, hogy rendkívül fontos az emberiség számára a szoftverek jövőjének biztosítása, hiszen azok napjainkban elengedhetetlenek az életünkhöz. A cég különböző hosszú távú tárolási megoldásokat kutatott, és bár vannak kihívások, az elérhető technológiák folyamatosan fejlődnek. A Piql központjában Norvégiában az adatok fényérzékeny filmre kerülnek, amelyeket egyedi módon kódolnak. Az adatok egy sor bitből és bájtokból állnak, amelyeket a kliensek adataiból alakítanak át képekké.

A hosszú távú tárolás egyik legnagyobb kérdése, hogy az emberek a jövőben vajon megértik-e, mit őriznek meg, és hogyan lehet azokat visszanyerni. A Piql erre is gondolt, így a filmre egy optikailag olvasható útmutatót is nyomtatnak. A világban naponta több adatot használnak és generálnak, mint valaha, azonban a szakértők régóta figyelmeztetnek egy potenciális „digitális sötét korban”, amely a technológiai fejlődés következményeként jelentkezhet. Az archívum évente három alkalommal fogad betéteket, és a BBC látogatása alatt a legújabb filmtekercsek között szerepeltek veszélyeztetett nyelvek felvételei és Chopin kéziratai. A klímaváltozás által fenyegetett Csendes-óceáni szigeteket dokumentáló fotós, Christian Clauwers is elhelyezte munkáit, amelyek az éghajlatváltozás hatásait tükrözik. Az archívum folyamata és célja tehát nemcsak a múlt megőrzése, hanem a jövő adatainak védelme is, amely biztosítja, hogy a következő generációk számára is hozzáférhetőek maradjanak az emberi tudás és kultúra legfontosabb darabjai.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c7vnyn17p57o