Kanadai politikai jelöltek a fosszilis energiahordozók mellett, miközben a klímaváltozás háttérbe szorul
A közelgő kanadai szövetségi választások során a választók figyelme egyre inkább a Donald Trump vezette Egyesült Államok által támasztott fenyegetés köré összpontosul, ami miatt a környezeti problémák, különösen a globális felmelegedés kérdése, háttérbe szorult. A két fő politikai párt, a Liberálisok és a Konzervatívok, különböző megközelítésekkel próbálják megnyerni a választók bizalmát, miközben Kanada energiaellátási függetlenségét keresik az Egyesült Államoktól. Mark Carney, a Liberális Párt vezetője, azt ígéri, hogy Kanadát globális szuperhatalommá teszi mind a hagyományos, mind a zöld energia terén. Ezzel szemben Pierre Poilievre, a Konzervatív Párt vezetője, a kőolaj- és gázszektor fellendítésére és az ipari szén-dioxid adó eltörlésére összpontosít. Ez a választási kampány éles ellentétben áll a 2021-es választásokkal, amikor a környezetvédelmi kérdések a választók legfőbb aggályai közé tartoztak.
Mark Carney, aki március elején vette át a Liberális Párt vezetését és a miniszterelnöki posztot, hosszú pályafutása során nemzetközi szinten is elismert klímavédelmi aktivistaként vált ismertté. Korábban az Angol Bank kormányzója volt, emellett az ENSZ klímaügyi és pénzügyi különmegbízottjaként is dolgozott, valamint a COP26 során a Glasgow-i Pénzügyi Szövetség társelnöke volt. Azonban miniszterelnöki hivatalának első intézkedéseként visszavonja a fogyasztói szén-dioxid adót, amely a Liberálisok egyik aláírásos klímapolitikája volt. Ez az adó 2019 óta volt érvényben, és extra terhet rótt a szén, olaj vagy gáztermékeket használó fogyasztókra. Mivel népszerűtlen volt, a Konzervatívok könnyű célponttá tették, amikor a megélhetési költségek növekedéséről volt szó, még Poilievre is „Szén-dioxid adós Carney”-ként próbálta bemutatni riválisát.
Egyes megfigyelők úgy vélik, hogy az adó eltörlése politikai szempontból okos lépés volt, míg mások hibának tartják. Catherine Abreu, a Nemzetközi Klímapolitikai Központ igazgatója szerint ez a lépés azt a narratívát erősíti, hogy a klímaváltozással kapcsolatos politikák túl költségesek és nem hasznosak számunkra. Carney választási kampányában azt hangsúlyozza, hogy Kanadát a tiszta és hagyományos energia globális szuperhatalmává kívánja tenni. A pragmatikus megközelítését hangsúlyozva gyors zöldenergia-projektek előmozdítását és a zöld közlekedés, valamint a zöld épületek támogatását ígéri, de részletekbe nem bocsátkozik.
Azonban a közelmúltban végzett közvélemény-kutatások szerint a kanadai választók klímaaggályai csökkentek, mivel a megélhetési költségek, az energia és a lakhatás árai kerültek a figyelem középpontjába. A háború Ukrajnában új hangsúlyt helyezett Kanada gazdag természeti erőforrásaira, beleértve az olajat, gázt és kritikus ásványokat is. Mark Winfield, a torontói York Egyetem környezeti és városi változások tanszékének professzora megjegyezte, hogy Kanada geopolitikai szerepe az utóbbi időben felértékelődött, mivel más országok keresik a kanadai nyersanyagokat, hogy csökkentsék Oroszországra való támaszkodásukat.
Pierre Poilievre a Konzervatív Párt vezetőjeként a megélhetési költségek kérdéseit helyezi előtérbe, és szigorúbb jogi és rendészeti intézkedések mellett érvel, miközben a „woke” kultúrával kapcsolatos kérdéseket is kritizálja. A Konzervatívok, akiknek erős szavazóbázisa van az energiadús régiókban, az olaj- és gázipar jelentős bővítését sürgetik, és a szén-dioxid adó eltörlését tűzik ki célul. Bár Poilievre nem nyilatkozott egyértelműen a Kanada nettó zéró célkitűzéseivel kapcsolatban, érvelése szerint jobb lenne a világ számára, ha India és más ázsiai országok „piszkos szenet” tisztább kanadai olajjal és gázzal helyettesítenék.
A választások során a legfontosabb kérdés a választók fejében az, hogy melyik vezető képes a legjobban kezelni az Egyesült Államok harcias elnökét. Ez különösen fontos az olaj- és gázipar szempontjából, hiszen Kanada az Egyesült Államok legnagyobb külföldi olajszállítója, a nyersolaj 90%-a déli irányba áramlik. A kereskedelmi vámok hatása pedig súlyosan érintheti a munkahelyeket és a gazdaságot. Carney a választási viták során hangsúlyozta, hogy a kettős függőség az Egyesült Államoktól nemcsak gazdasági, hanem nemzetbiztonsági problémát is jelent.
Az adatok szerint 2024-ben már 8,5 milliárd kanadai dollárra rúgtak a időjárással kapcsolatos biztosítási veszteségek, ami háromszorosa a 2023-as számoknak. Miközben a két fő jelölt jelentős szerepet kíván adni a fosszilis tüzelőanyagoknak Kanada gazdaságában, ez az irányvonal ellentmondásba kerül az ország klímacéljaival. Yves-François Blanchet, a Quebecben alapított Bloc Québécois vezetője a viták során bírálta a két pártot, mondván, hogy azok tagadják a klímaváltozás valóságát. Kanada nemzetközi szinten vállalta, hogy 2030-ra 40-45%-kal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását a 2005-ös szinthez képest, azonban 2023-ra mindössze 8,5%-os csökkentést sikerült elérni. Bármelyik jelölt is nyer, valódi kihívás elé néz, hogy hogyan tudja összhangba hozni a gazdasági érdekeket a klímavédelmi kötelezettségekkel. A kanadai választók április 28-án adják le szavazataikat.
Ezeket is érdemes megnézni
A számolás joga: miért fontos a numerikus készség?
Xi igazi kihívása nem Trump kereskedelmi háborúja
