Xi igazi kihívása nem Trump kereskedelmi háborúja
Ha a nevével találkozunk a kínai nagykereskedelmi piacokon és vásárokon, Donald Trump neve mosolyt csal az emberek arcára. Az Egyesült Államok elnöke és a 145%-os vámtarifái nem igazán félelmet keltenek a kínai kereskedőkben. Ezzel szemben inspirálták az online kínai nacionalisták egy csoportját, akik gúnyos mémeket és vírusszerű videókat készítenek, amelyekben mesterséges intelligencia által generált Trump elnök, JD Vance alelnök és Elon Musk dolgozik lábbelik és iPhone-ok összeszerelő vonalain. Kína nem úgy viselkedik, mint egy ország, amely gazdasági fájdalommal néz szembe, és Hszi Csin-ping elnök világossá tette, hogy Peking nem fog hátrálni. „Több mint 70 éve Kína mindig a saját erejére és kemény munkájára támaszkodott a fejlődés érdekében… soha nem támaszkodott senki ajándékaira, és nem fél semmilyen ésszerűtlen elnyomástól” – mondta az elnök a hónap elején. Ez a magabiztosság részben abból fakadhat, hogy Kína ma már sokkal kevésbé függ az Egyesült Államoktól, mint tíz évvel ezelőtt. Az igazság azonban az, hogy Trump hatalmi manőverei és a vámtarifák emelése már meglévő nyomáspontra hatnak Kína saját, küzdő gazdaságában.
Kínában a lakásválság, a növekvő munkanélküliség és az öregedő népesség miatt az emberek egyszerűen nem költenek annyit, amennyit a kormány szeretne. Hszi Csin-ping 2012-ben került hatalomra azzal az álommal, hogy Kínát megújítja. Most azonban ez az álom súlyosan próbára van téve – nem csupán az amerikai vámtarifák miatt. A kérdés az, hogy Trump vámtarifái elhalványítják-e Hszi gazdasági álmait, vagy képes lesz-e a meglévő akadályokat lehetőségekké alakítani. Kína elméletileg 1,4 milliárd fős népességével hatalmas hazai piaccal rendelkezik, de a probléma az, hogy az emberek nem tűnnek hajlandónak költeni, míg a gazdasági kilátások bizonytalanok.
A lakáspiac összeomlása nem a kereskedelmi háború következménye, hanem sok család életmegtakarításait emésztette fel. Az emberek a házaikba fektették be életük megtakarításait, majd az elmúlt öt évben a lakásárak zuhanásának tanúi lettek. A lakásfejlesztők folytatták az építkezéseket, miközben a piac összeomlott. Számos elemző szerint Kína teljes népessége sem tudná kitölteni az üres lakások számát az országban. Kína statisztikai hivatalának korábbi vezetője, He Keng két évvel ezelőtt bevallotta, hogy a legrosszabb becslés szerint 3 milliárd ember számára elegendő üres lakás áll rendelkezésre. Az üres projektek elhagyatott városképei mindenütt megtalálhatóak a kínai tartományokban – hatalmas betonszerkezetek, amelyeket „szellemvárosoknak” neveznek. Néhány lakás már be van rendezve, de a sötétben, amikor nem égnek a világítások, láthatóvá válik, hogy üresen állnak. Egyszerűen nincs elég vásárló, hogy megfeleljenek a hatalmas építkezéseknek.
Öt éve a kormány intézkedéseket hozott a fejlesztők hitelfelvételének korlátozására, de a lakásárak csökkenésének és a fogyasztói bizalom csökkenésének káros következményei már megtörténtek. A Reuters februári felmérése szerint az elemzők 2,5%-os lakásárcsökkenést jósoltak az idei évre. A középosztálybeli kínai családokat nemcsak a lakásárak aggasztják, hanem a nyugdíjlehetőségek is. A következő évtizedben körülbelül 300 millió ember, aki jelenleg 50 és 60 év között van, elhagyja a munkaerőpiacot. A kínai állami szociális tudományok akadémia 2019-es becslése szerint a kormány nyugdíjalapja 2035-re kifogyhat a pénzből. Emellett sok fiatal, köztük a gyermekeik is nehéz helyzetben vannak, hiszen a friss diplomások tömege küzd a munkakereséssel. Az augusztusi hivatalos adatok szerint a 16 és 24 év közötti városi fiatalok több mint egyötöde munkanélküli Kínában.
A kormány nem tudta közzétenni a fiatal munkanélküliségi adatokat azóta. A probléma az, hogy Kína nem tudja egyszerűen átkapcsolni a termelést az Egyesült Államoknak szánt termékekről a helyi vásárlókra. „A gazdaságra nehezedő nyomás miatt valószínűtlen, hogy a belső fogyasztás jelentősen bővülne a rövid távon” – mondja Nie Huihua professzor a Renmin Egyetemen. „Az exportokat belső kereslettel helyettesíteni időt igényel.” A Fudan Egyetem Amerikai Tanulmányok Központjának helyettes igazgatója, Zhao Minghao szerint „Kína nem táplál magas elvárásokat a Trump-adminisztrációval folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban… A valódi csatatér Kína belső politikájának kiigazítása, mint például a belső kereslet növelése.”
A kormány a lassuló gazdaság fellendítése érdekében milliárdokat jelentett be gyermekgondozási támogatásokra, a bérek emelésére és a jobb fizetett szabadságra. Emellett bevezettek egy 41 milliárd dolláros programot, amely kedvezményeket kínál elektronikai cikkekre és elektromos járművekre, hogy ösztönözze a vásárlókat. Zhang Jun professzor, a Fudan Egyetem közgazdaságtani karának deánja azonban úgy véli, hogy ez nem „fenntartható”. „Hosszú távú mechanizmusra van szükség” – mondja. „A lakosság rendelkezésre álló jövedelmét kellene növelnünk.”
Ez sürgető Hszi számára. Az a jólét, amelyet 13 évvel ezelőtt ígért, még nem vált valóra. Hszi tisztában van azzal is, hogy Kínában egy elkeseredett fiatal generáció aggódik a jövője miatt. Ez a Kommunista Párt számára nagyobb problémát jelenthet: tüntetéseket vagy feszültséget szülhet. A Freedom House Kína Ellenállás Monitorja szerint az anyagi sérelmek miatt indított tüntetések az utóbbi hónapokban meredeken megnőttek. Mivel minden tüntetést gyorsan elfojtanak és cenzuráznak a közösségi médiában, valószínű, hogy ez most még nem jelent valós fenyegetést Hszi számára. „Csak akkor, ha az ország jól áll, és a nemzet is jól áll, minden ember jól állhat” – mondta Hszi 2012-ben. Ezt az ígéretet akkor tette, amikor Kína gazdasági felemelkedése megállíthatatlannak tűnt, most azonban ez a jövő bizonytalanná vált. Azt a területet, ahol az ország hatalmas lépéseket tett az elmúlt évtizedben, például a fogyasztói elektronikában, akkumulátorokban, elektromos járművekben és mesterséges intelligenciában, a
Ezeket is érdemes megnézni
Trump 80%-os vámot javasol Kínára a kereskedelmi tárgyalások előtt
Miért dobja fel az irodát egy céges babzsákfotel?
